Új törvényt hozott az országgyűlés a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről (2009. évi XXXVIII.).

A törvény módosításai érintik az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényt, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvényt, a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényt, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényt, egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt és a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényt.

Az új törvény rendelkezéseinek egy része 2009. június 1-jétől, másik része 2009. november 1-jétől lép hatályba (a törvény záró rendelkezései tartalmazzák tételesen az egyes intézkedések pontos hatálybalépését).

Jelen cikkben a Munka Törvénykönyvét érintő változásokat vettük górcső alá.

A Munka Törvénykönyve is reagált a mostani válság okozta munkaerő-szükségletbeli visszaesés okozta munkaidő-csökkentésekre. Ennek fényében a munkaidőt és pihenőidőt szabályozó rész teljes munkaidőről szóló 117. §-a kiegészül a 117/C. §-sal. Ezen kiegészítés előzménye, hogy a törvény kimondja, hogy a teljes munkaidő mértéke napi nyolc, heti negyven óra, de munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása ennél rövidebb teljes munkaidőt is előírhat. Amennyiben a felek rövidebb teljes munkaidőről állapodtak meg, akkor a 117/C § tartalmaz rendelkezéseket ezen rövidítés „bepótlásáról” a következőképpen:

„117/C. § (1) Ha a 117/B. § (2) bekezdés alapján rövidebb teljes munkaidőt állapítottak meg, a munkáltató és a munkavállaló írásban megállapodhatnak a (2) bekezdésben foglaltak szerint a munkaidő mértékének 2011. december 31-ig tartó felemeléséről.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesülése esetén a munkaidő mértéke a 117/B. § (1) bekezdése szerinti teljes munkaidő és az (1) bekezdés szerinti rövidebb teljes munkaidő mértéke - legfeljebb 2009. április 1. és 2011. december 31. közötti időszakra számított - különbözetének figyelembevételével emelhető meg oly módon, hogy a teljes munkaidő heti mértéke a negyvennégy órát nem haladhatja meg.

(3) A munkáltató 2011. december 31-éig nem közölhet működésével összefüggő okra alapozott rendes felmondást vagy az Mt. 94/E. § (1) bekezdése szerinti rendes felmondásról szóló tájékoztatást azzal a munkavállalóval, akinek a teljes munkaideje - e §-ban foglaltak alapján - heti negyven óránál hosszabb.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott tilalomba ütköző munkáltatói rendes felmondás, illetőleg tájékoztatás jogellenes.

(5) A munkavállaló személyi alapbérét nem érinti, ha teljes munkaidejének a mértéke - e §-ban foglaltak alapján - heti negyven óránál hosszabb.

(6) Az (5) bekezdésben foglaltak alapján az órabérrel díjazott munkavállaló órabértételét arányosan csökkentett mértékben kell figyelembe venni.”

Változtattak ezzel összefüggésben a munkaidő keret meghatározásáról is. A 118/A. § helyébe, mely eddig így szólt, hogy a „117/B. § (1)-(3) bekezdése szerinti napi munkaidő tartamának alapulvételével a munkaidő a) legfeljebb háromhavi, illetve legfeljebb tizenkét heti, b) idénymunka esetén legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti keretben is meghatározható.” a következő lépett: „A 117/B. § (1)-(3) bekezdése szerinti napi munkaidő tartamának alapulvételével a munkaidő legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti keretben is meghatározható.”

Változás a készenléti idő és pihenőidő szabályozásban is van. Eddig a törvény a következőt mondta ki: Kollektív szerződés előírhatja, hogy a munkavállalót a készenlétet követően nem illeti meg pihenőidő. Most ez szigorodik, s a következő megfogalmazás került bele a törvénykönyvbe:”A munkavállalót, ha a készenlét alatt munkavégzés nem történt, a készenlétet követően nem illeti meg pihenőidő.” 123§. (3)

Az új törvény még egy módosítást hozott, mégpedig, hogy a rendkívüli munkavégzésről szóló rész eddigi 127/A § (2) bekezdése "(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás olyan munkavállalóval köthető meg, a) akinek a munkakörével azonos munkakörben munkáltatója az állami foglalkoztatási szervnél külön jogszabály szerint munkaerőigényét bejelentette, és állásközvetítést kért, amely nem járt eredménnyel és b) aki magas szintű vagy kivételes ismereteket, illetve ilyen gyakorlatot igénylő munkára vagy szakmára rendelkezik képesítéssel, vagy egyébként olyan kivételes tudással rendelkezik, amely a munkáltató működéséhez feltétlenül szükséges.”) helyébe a következő lép:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás olyan munkavállalóval köthető meg, akinek a munkakörével azonos munkakörben munkáltatója az állami foglalkoztatási szervnél külön jogszabály szerint munkaerőigényét bejelentette, és állásközvetítést kért, amely nem járt eredménnyel.”

A törvény természetesen fontos változtatásokat hozott a cikk elején felsorolt törvényekben is, ezért minden munkaügyi szakembernek erősen javasolt ezen változtatások átnézése és érintettség esetén gyakorlatba való átültetése.